II. Évad: Második fejezet: Nothing hurts like no you~

Jennifer:

Reggel Liam mellett ébredtem. Elaludtunk a nagy lelkizés közben. Visszagondolva elég régen volt ilyen esténk, de néha kell ilyen is.

A bátyám még mindig mélyen aludt mellettem, így óvatosan kikászálódtam az ágyból és a fürdőszobámba mentem. Zuhanyzás közben az a szuper ötletem támadt, hogy meglepem Liamet reggelivel. Amikor a konyhába értem már csak két szendvics elkészítésére volt energiám. Igen, ez vagyok én.

- Csináltál nekem is? - bátyám totyogott le kómásan az emeletről, elnevettem magam.

- Igen, mert én ilyen jó testvér vagyok. - büszkén húztam ki magam, ő csak sóhajtott egyet.

- Még mindig nem akarsz beszélni Harry-vel? - nem igazán értettem, hogy mi is játszódhat le Liam fejében, elvégre eddig ő ellenezte a kapcsolatunkat, most pedig arra akar rávenni, hogy beszéljem meg vele a dolgokat.

- Nem értelek. - a fejemet ráztam.

- Csak rájöttem arra, hogy nem az a legjobb megoldás, ha azt várod, hogy ő jelentkezzen. Lehet, hogy te most azt gondolod, így helyes, de - egy kisebb szünetet tartott, mélyen a szemembe nézett - mi van, ha a makacsságod miatt elveszíted? - szavait még emésztenem kellett, valahol igaza volt.

Harry-hez indultam, kinyitottam az ajtót és egy megkövült Zaynnel találtam szembe magam, aki éppen kopogni készült. A látványon nevettem, utána pedig Liam hülye röhögésén, mert Zayn még mindig nem mozdult. Féltem, ha kicsit is meglököm, eldől.

- Oké, Zayn. Mozdulj már. Gyere be! - bátyám a nappaliból kiabált neki, mire végre járásra bírta a lábait. Én is követtem, a táskámat ledobva döntöttem el, hogy még maradok.

- Mizu? - kérdeztem a kanapén ülve. Liam a konyhába ment üdítőért, így nem kellett semmilyen technikát sem alkalmazni az elszabadulásra.

- Csak jöttem megnézni, hogy vagy... és Liam. Nem volt vele tegnap semmi gond? - elég halkan beszélt, amiért hálás is voltam. Semmi szükség arra, hogy kiakadjon.

- Nem. Este még beszélgettünk is. Minden rendben. - egy mosolyt erőltettem magamra.

- Elég régóta ismerlek, és látom, hogy ez a mosoly nem az igazi. - Zayn minden egyes mozdulatomat ismeri, ő az egyetlen ember, aki tudja hogy mi rejtőzik az álmosoly mögött.

- Kicsit összekaptunk Harry-vel, de minden oké, mondom. - furcsa volt erről pont vele beszélni, ezért is adtam hálát istennek, amikor Liam betoppant. Zayn egy amolyan "még nem végeztünk" pillantást vetett felém, majd a bátyámmal kezdett el beszélgetni. Azt hittem, hogy megmenekültem, de nem. Drága testvérem persze hogy elmondta, mi is történt. Viszont nem egy véleményen voltak Zaynnel, ő ugyanis erősen ellenezte, hogy én kérjek Harry-től bocsánatot.

- Beszéljétek meg, én nem akarok ebbe jobban belefolyni. - Liam védekezően emelte fel a kezeit, majd elment. Ilyenkor tudom nagyon imádni a bátyámat... ő mondja el azt, amit nem kéne, majd oldjam meg egyedül.

- Miért nem mondtad el? - kérdezte Zayn, amikor már egyedül voltunk.

- Tényleg nem érdekes, csak én reagáltam túl.

- Kinyírom azt a gyereket. - ökölbe szorított kezekkel kezdett fel-alá mászkálni a nappaliban.

- Mondom, hogy semmi gond. Megoldom. - már tudtam mit fogok tenni.

- Én mindig melletted leszek. Mindig vigyázni fogok rád.

- Tudom. És köszönöm. - megöleltem, és még nálunk maradtunk. Nem akartam, hogy még jobban kiakadjon. Mindenről beszéltünk, próbáltam teljesen elterelni a figyelmét. Zayn utálta, ha lelkileg bántanak. Mind a ketten érzékeny emberek voltunk, habár ezt sose mutattuk. Valószínűleg azért jöttünk ki ilyen jól.

Harry ajtaján kopogtattam. Zayn hazament, én pedig egyből idejöttem. Nem akarom elveszíteni egy ilyen apróság miatt.

- Hát te? - meglepődötten fogadott, láttam rajta, hogy nemrég kelt fel. Jó alvókája van, az biztos.

- Semmi ölelés, semmi puszi. - csalódottan néztem rá - Ha zavarok, inkább elmegyek. - alsó ajkaimat lefele görbítettem, ő pedig behúzott a lakásba. Szenvedélyes csókban részesített, jobb kezemmel hajába túrtam.

- Hiányoztál. - rekedtes hangján suttogott, ami ilyenkor még csábítóbb.

- Te is. - kicsit elhúzódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek - Sajnálom a tegnapit.

- Várjunk csak! - felnevetett, értetlenül néztem rá - Jennifer Payne azt mondta, sajnálom! Megismételnéd? - hülye vigyor díszítette az arcát, mellkasba vágtam. Persze ő ezt szinte alig érezte, sokkal erősebb volt nálam.

- Nem fogod sokszor hallani, becsüld meg ezt a pár alkalmat. - tetoválásain párszor végighúztam az ujjam - Ezek a kedvenceim - mondtam, amikor a két madárhoz értem.

- Miért? - kíváncsian kérdezte, elmosolyodtam.

- Olyanok, mintha mi lennénk azok. Szabadok, mégis egy testhez vannak láncolva. Hozzád. - fejemet felemeltem, arcát kémleltem ami most komoly volt.

- Szeretlek. - megcsókolt. Talán ez volt a leggyengédebb csókunk, ami mindent éreztetett

MÁSODIK ÉVAD: Első fejezet: They don't know about us~

Jennifer:

2 hónap telt el, mióta Gii elment. Először fogalmam sem volt arról, hogy miért is tette ezt. Magamra haragudtam, azt hittem, hogy esetleg én is hibás vagyok. Aztán Liam mindent megmagyarázott, és elég dühös voltam, amiért ezt nem mondták el előbb, elvégre ő a bátyám, Gii pedig a legjobb barátnőm... vagyis azt hittem. Esélyt sem adtam neki arra, hogy elmondja azt, hogyan érez ezzel kapcsolatban. Hiába hívott nem vettem fel, habár kíváncsi lettem volna erre az egész dologra az ő szemszögéből is. De Liam el akarta őt felejteni - legalábbis ezt mondta - így én sem tartottam Gii-vel a kapcsolatot.

A többi srác is értetlenül állt ehhez az egészhez, de rájöttünk, hogy tovább kell lépnünk. Szépen befejezték az album munkálatait, nemsokára meg is jelenik utána pedig indulnak turnézni. Én is kísérni fogom őket, már csak azért is, mert Liam nem hiszi el, hogy képes lennék egyedül megállni a helyem - bár nem is bánom, hogy így vélekedik erről, nem lenne a legjobb több hónapot nélkülük tölteni. Olyanok nekem, mint a családom, arról nem is beszélve, hogy ott van a barátom, Harry.

Nehezen, de sikerült megbeszélnünk a dolgokat, amiket részben Louis-nak is köszönhetek. Nem volt egyszerű mindent elmagyarázni neki, szörnyen makacs. De muszáj volt elfogadnia azt, hogy Zaynnel barátok voltunk, vagyunk, és azok is fogunk maradni. Sőt, mióta szakított Perrie-vel még szorosabb lett a barátságunk, aminek iszonyatosan örülök.

- Indulhatunk? - Liam már az ajtóban várt engem, én pedig a cipőmet vettem. Amióta Gii elment bulizásba folytja a bánatát, amit eleinte nem bántam, de mára már kezd kicsit sok lenni. Mégsem szólok neki semmit, inkább menjen velem, mint nélkülem. Nem szeretném, ha valami hülyeséget csinálna, ugyanis az ebben való hajlamban egészen egymásra ütöttünk.

Az autóban ülve tartottunk a szokásos klub felé, beérve már meg sem lepődtem azon, hogy Harry, Louis és Eleanor vártak ránk. Azt hiszem, a Larry páros barátsága is még jobb lett a Harry-vel való nagy veszekedésem után.

- Azt hittem már sosem értek ide. - a göndör hajú megölelt, és egy gyors csókot váltottunk.

- Én is, egy örökkévalóságnak tűnt mire elkészült. - bátyám kezdte el tovább folytatni az ostromlásom.

- Ismerős a helyzet. - Louis barátnőjét karolta át, mi pedig mindketten felmordultunk.

Kikértük a szokásos italainkat, eleinte beszélgettünk. Én Eleanorral, a fiúk egymással. Az idő elteltével kezdett hatni az alkohol, így mindannyian táncolni mentünk. Szorosan Harry-hez húzódtam, aki a fenekemet fogta és vigyorgott. Államat vállán pihentettem, miközben ő apró puszikat hagyott az arcomon. Élveztem is volna a helyzetet, ha nem látom meg, hogy Liam egy lányt próbál becserkészni... megint. Kezdett elegem lenni abból, hogy szinte minden nap más csajjal volt. A végén még elkap valami fertőzést.

- Mi az? - Harry hajolt közel a fülemhez, hogy halljam mit kérdez, miután nem reagáltam semmire. Rekedtes hangjától még mindig kirázott a hideg, imádtam.

- Liam. - Hazza is tudta, hogy nem nézem jó szemmel azt, amit a bátyám csinál. Mégsem értett meg, szerinte én is ugyan ilyen vagyok, nem hallgatok senkire - Hé, mi lenne ha elmennénk hozzátok? - szembe fordultam vele, csillogni kezdtek a szemei.

- Ez szerintem is egy jó ötlet. - a nyakamat kezdte el csókolni, kezeimet mellkasára helyezve toltam el magamtól.

- Úgy értem a többiek is jöhetnének, és ott bulizhatnánk tovább.

- Ez már annyira nem tetszik. - a pulthoz mentünk és kértünk még egy italt - Liam felnőtt férfi, nincs szüksége arra, hogy minden egyes percben rá figyelj. Ő is egy szabad ember, azt csinál, amit akar.

- Harry, nem érted? - megittam a vodkámat, majd újra felé fordultam - Te mit csinálnál hasonló helyzetben? Ha mondjuk Gemma lenne ilyen, hogy minden este más ember mellett ébredne? Te nem próbálnád meg megállítani? Ki kell hogy ábrándítsalak, te is ugyan úgy aggódsz a testvéredért!

- De én nem figyelem minden egyes mozdulatát, és hagyom, hogy élje a saját életét! - értetlenül tárta szét a karjait.

- Ja, szóval hagyjam, hogy Liam ezt az egészet nyugodtan csinálja, mert ez olyan természetes! Baszd meg! - dühösen távoztam a klubból, majd egy kicsit távolabb megálltam. Elővettem egy szál cigit, majd rágyújtottam. Rájöttem, hogy így sehogy sem tudok hazamenni, ezért a nadrágzsebemből előhalásztam a telefonom és Zaynt hívtam. Tudtam, hogy Harry ezen ki fog akadni, de vele akartam beszélni. Ő legalább megért. 

- Tényleg nem normális, amit Liam csinál. - Zayn nappalijában ülve beszélgettünk, sikerült valamilyen szinten lenyugtatnia.

- Én is ezt mondom. De Harry képtelen ezt megérteni. - sóhajtottam. Hiába gondolkozok ezen, a helyzeten nem fog változtatni - Te nem próbálnál meg vele beszélni? - kiskutya szemekkel néztem rá.

- Harry-vel? - meghökkenve nézett rám, elnevettem magam.

- Nem, azt majd megoldom. - újra elkomolyodtam - Liammel. Rád lehet hallgatna, és miattam bulizhat, nem zavar, csak ne töltsön minden éjszakát más lánnyal.

- Megpróbálhatom.

- Köszönöm. - megöleltem - Azt hiszem én megyek, remélem Liam már hazaért... egyedül.

Zayn szerencsére hazahozott, így nem kellett sétálnom. Nem lakunk messze egymástól, de kinek van kedve késő este sétálni?

A kulccsal szórakoztam, ugyanis sehogy sem tudtam kinyitni az ajtót. Bent égett a villany, sejtettem, hogy Liam már hazaért. Sikerült bejutnom, ledobtam a kabátomat, majd a nappaliba mentem. 

- Ti mégis mi a faszt csináltok itt?

Nem hittem a szememnek. Liam sehol, göndör hajú barátom a kanapén, pár centivel előtte meg bátyám akkor kiválasztott csaja pucsított. Harry kezei a lány combján járkált fel-alá. Amint meghallották a hangom, összerezzentek és mindketten rám bámultak. Kiabálásomra Liam is kijött, mint kiderült, a konyhából.

-   Mi az? –zavarodott arccal nézett rám, a furcsa párosra, majd újra rám.

-   Te nem látod? –mutattam felháborodva két emberünkre.

-   Ez nem az, aminek látszik – a lány hirtelen kiegyenesedett, majd mentegetőzve hátrált feltett karokkal.

-   Jenny, csak nem gondolod… - kezdte Hazza, de közbevágtam.

-   Mégis mit gondoljak, ez mi volt?

-   Semmi? – állt fel. Elindult felém, hogy megfogja a kezem, mire én elrántottam.

-   Jenny, legalább hagy, hogy megmagyarázza –tette bátyám kezét a vállamra.

-   Na? –türelmetlenül néztem végig a társaságon.

-   Szóval idejött Anastasia, és mondta, hogy beleült egy rágóba, mert ragad.

-   Persze –morogtam közbe.

-   És megnéztem, tényleg így van-e… -zavartan elmosolyodott, mire a lány is felbátorodva közelebb lépett. Épp csak ránéztem, mire vissza is ment eredeti helyére.

-   Ez a legvalószínűtlenebb felszedős duma, kisanyám. –böktem ki Anastásiának címezve.

-   Én nem akartam Harry-t felszedni, nekem…

-   Ja, persze, Liam. Képzelem, megismerkedtek, elhoz hazáig és nem fekszik le veled azonnal, rámászol az első palira.

-   Nem, dehogy…

-   Jennifer, most már sok lesz –szólt közbe bátyám is.

-   Nem ajánlom, hogy hozzáérj mégegyszer a pasimhoz… -indultam el fenyegetően egyik kezem ökölbe szorítva. A lány sikítva elkezdett rohanni fel a lépcsőn.

-   Szerencsétlen kurva. –köptem a szavakat, majd elégedetten rámosolyogtam a fiúkra. Vigyorom lehervadt, amint megláttam mérges arcukat. – Baj van?

-   Ügyes –morogta bátyám és a lány után ment.

-   Hazamegyünk –Harry megfogta a csuklóm és kihúzott a lakásból. Nem is szólt hozzám, mikor beültünk a kocsiba, úton is csak a rádió szólt. Megérkeztünk, kiszálltunk és besétáltunk. Miután levettem a kabátom, megelégeltem a csendet.

-   Akkor most haragba vagyunk? –mosolyogva léptem oda hozzá, huncutul beletúrva a hajába.

-   Igen. –válaszolta, majd érzelemmentes arccal ellépett.

-   Harry, abbahagynád? Mi bajod van tulajdonképpen? –fogtam meg a karját kissé idegesen.

-   Az, hogy te papolsz nekem a bizalomról, meg mindenről, de ha hozzáérek egy lányhoz, máris kitör a pánikod, elkergetsz mindenkit mellőlem –felém fordul. – Híres vagyok, ha egy lány belemarkol a fenekembe fotózás közbe, vagy puszit ad, fellököd és addig vered, míg el nem töröd az összes arccsontját?! –karját kitépte enyémből, majd idegesen elindult volna, de én odaléptem hozzá.

-   Nem, csak te mégis mit gondolnál, ha valaki a combjaimat meg a seggem tapizná?!

-   Miután megmagyaráznád? Hinnék neked! Mert ÉN hiszek neked –megbökte a mellkasom, amire én csak egy mérges pillantással válaszoltam.

-   Figyelj, kurvára nincs kedvem veszekedni, szóval most hagyjuk abba…

-   Vagy engem is megversz? –röhögött fel. Ez nem a szokványos, boldog nevetése volt. Ez más volt.

-   Gondolkodj már, baszki! Egyszer fenyegetek meg egy lányt, és…

-   Egyszer? Én nem így emlékszem…

Lehet igaza volt, talán alkalomadtán rászóltam pár csajra, de semmi komoly nem volt belőlük sosem.

-   Harry, abba tudnánk ezt hagyni?

-   Majd ha megbízol bennem… - nagyot sóhajtott.

-   Én bízok benned!

-   Nem érzem!

-   Igen?! Akkor majd érezni fogod, ha elkezdek hiányozni! – hirtelen a kabátom után nyúltam és már vettem is fel.

-   Mit csinálsz? –félelem suhant végig az arcán.

-   Átmegyek a bátyámhoz. Remélem ő nem fog csesztetni. –azzal kisétáltam, becsapva magam után az ajtót, esélyt sem adva, hogy kövessen. Nem is jött utánam.

Elsétáltam felszegett fejjel a buszpályaudvarig, majd vártam a soromra.

-   Liam? –nyitottam be az ajtón. Valószínűleg a lánnyal volt, így lazán besétáltam és a szobámba vettem az irányt.

-   Jenny? –szólalt meg bátyám ismerős hangja szobája mögül.

-   Ja.

-   Hát te? –lépett ki.

-   Jobbnak láttam eljönni –vontam vállat. –Anastasia?

-   Elszaladt. Nem jössz be? –invitált tárt karokkal.

-   Pasi szagom lesz –morogva sétáltam be és csüccsentem le ágyára. Körülnézve épp a TV-t nézte és ette a chipset. Legalábbis az üres zacskóból erre következtettem. – Nem zavartam meg semmit, mi?

-   Dehogy, eléggé unatkoztam.–felkapta a távirányítót és kikapcsolta a készüléket. Mellém ült és átkarolt. – Na mizu hugicám?

-   Semmi. Picit összekaptunk Hazzával a bizalom kérdésen. Majd megbékélünk. –gyanakodva ránéztem. – Jól vagy?

-   Persze – csodálkozva néztem rá, de most először hittem neki. Tényleg gondtalannak tűnt. Úgy néz ki, a nehezén túl van. – Nem hallgatunk zenét?

-   Megint az új albumotok? –nevettem el magam. Amióta megjelent a demo, naponta hallgatta minden srác a CD-t, javítani valók után keresgélve.

-   Nem. Válassz te –röhögve rámutatott CD-s polcára.

Teljesen véletlen kiválasztottam egyet. Egy másik One Direction CD, a Take Me Home. Mosolyogva beraktam és elégedetten hátradűltem.

-   Hozol nekem kaját? –néztem rá ártatlan szemekkel.

-   Persze, ugráljon a nagyobb, mi? –kuncogva lement azért nekem.

Ellazulva hallgattam a zenét, erősen koncetrálva Harry rekedtes hangjára, ami egyre csak elvarázsolt.

-   Tessék –nyújtotta nekem a frissen mikrózott pizza szeletet.

-   Örök hálám –elégedetten toltam be számba a finom tésztát.

Liam amint le akart ülni, megállt mozdulata közben. A hangfalak egy új számra váltottak, amire bátyám felkapta a fejét. „People say we shouldn’t be together / We're too young to know about forever / But I say they don’t know what they talk talk talkin’ about…”  Tekintete egy pillanatra elsötétült, majd felpattant és kinyomta a CD-t.

-   Liam? –néztem rá csodálkozva.

Nem válaszolt, csak kapkodva visszarakta a tokba a kis korongot, majd a polcra. Keresett egy másikat, ami Bruno Mars volt. Visszaült mellém. Mikor újra a nevén szólítottam, nem reagált semmit. Halkan dúdolva kezdte folytatni a They don’t know about us dallamát, és megértettem. Arcát kezébe temette és szemeit elrejtette előlem. Bátorítóan átkaroltam és ölelgettem. Sosem fogja elfelejteni. Ahogy én se Zayn-t.