Giivonne:
Bent
ültünk Jen szobájában. Mindketten forró csokit ittunk és bámultuk a szakadó
esőt. Liam elment a bandához, új számokat énekeltek fel.
- Szóval Harry és ti
köztetek nem történt semmi? De úgy semmi vagy semmi semmi? –kérdeztem.
- Micsoda? –nevette el magát
kitekert logikámon. – Persze megcsókolt, meg megölelt meg vigasztalgatott… De
nem volt más. Nem tapizott se semmi. Még csak utalásokat se tett –arcán
szerelmes tini lány kifejezés jelent meg.
- Ez marha édes –öleltem át
barátnőmet. Jó volt őt boldognak látni. – És akkor már nem is érdekel… Tudod…
Zayn?
- Kicsoda? –bámult rám
értetlen fejjel, amit persze megjátszott. – Ja, hogy az a hülye. Nem, legyen el
a kis csajával… - félrenézett.
- Értem –kortyoltam bele
italomba. – Bárcsak én is találnék egy ilyen aranyos pasit…!- sóhajtottam fel.
- MICSODA?! – a csoki, ami
Jen szájában volt, most spriccelve a padlóra érkezett.
- M…Most meg mi van?
–kérdeztem elpirulva.
- És Liam?! –bámult rám
felháborodva. – Odaadná érted a fél karját és még egy fél hete se ismered! És…
És… És… Ő olyan, mint egy lelki társ neked, kábé mindenről el tudtok
beszélgetni, annyira összeilletek és tökéletes páros vagytok meg minden! És
nincs aranyos pasi a közeledben?! Na ne szórakozz Giivonne!
- Hé, na –pironkodva
sütöttem le a szemem. – Nézd, a bátyád tényleg nagyon fontos nekem, de ha
összejönnék, valószínűleg rájönne, hogy milyen féltékenykedő vagyok, ami egy
sztárnak nem jó, meg hogy milyen sértődékeny és ha szakítunk, akkor nem csak
mint pasi, hanem mint barát veszítem el –hadartam el.
- Váó –szólt elkerekedett
szemekkel. – Így még sose gondolkodtam… Amúgy meg hülyeség –azzal felállt és
egy papír kendővel feltörölte a csoki cseppeket. – Ha igazán a lelki társad,
vagy örökre együtt maradtok, vagy ha mégse, kapcsolat után is lehettek barátok.
Mint Daniellával…
- Még beszél vele?! –pattantam
fel.
- Hát igen, jóba vannak…
- A francba –mérgesen visszahuppantam.
- Ja, nem vagy féltékeny, áh…
- rám vigyorgott.
- Nem is –morogtam és
bekapcsoltam a TV-t.
„Meghirdették a One Direction – Készíts videót
nekünk! pályázat nyereményét. A nyertes iskola, ahol a banda fellép, az English
High School. Gratulálunk! Az ő videójuk érte el a legmagasabb szavazatot, így
ma este az ő tornatermükben lép fel a banda.”
Leesett állal bámultunk a televízióra. Oh,
jó hogy szóltak! De ez iszonyú rendes volt tőlük…
- Ezt nem is tudtam… - kezdte
Jen.
- Én meg pláne nem –
válaszoltam.
- Szerinted mi is megyünk? –nézett
le rám.
- Nem tudom. Biztos sok
paparazzi lesz. Engem meg nem ismernek.
„Az estén csak a diákok vehetnek részt. Az
ajtó körül őrök fognak állni, így más nem juthat be. „
- Hm, vagy nem –nevette el
magát Jen. – Akkor szerintem mehetünk. Vagy ha nem, beszökünk.
Ekkor zajt hallottunk lentről. Mindketten
lesétáltunk és azonnal kiszúrtuk Liam-et.
- Kössz , hogy szóltál a
gimis versenyről, öcsi –támadta le Jen, de meg is ölelte, szóval nem gondolta
komolyan.
- Nekem is hiányoztál –mosolygott
rá. – Kiment a fejünkből. Már jó ideje meghirdettük, de Paul csak most szólt.
- Paul? –kérdeztem.
- A testőrünk. Jó fej, csak
néha szigorú. Nagyon néha – nevetett. – Szóval öltözzetek, mert 2 óra múlva
indulunk. És ismerve a drága húgocskámat, neki az is kevés lesz.
- Bekaphatod –Jen is
nevetett, aztán felsétált átöltözni. Mi meg ott maradtunk ketten. A fejembe
egyre csak a beszélgetéseink jártak Liammal kapcsolatban.
- Te nem mész? –szakította félbe
gondolat menetemet.
- Én ráérek, nem kell nekem
sok idő –vontam vállat.
- Áh. –bólintott. – Amúgy,
te meg se ölelsz? –tárta szét várakozóan karjait.
- Hülye –odasiettem és
megöleltem. Aztán csak ölelkeztünk. Olyan jó érzés volt…!
- Bocsánat, megszakítottam
valamit? –szólt közbe. Észre se vettük, ahogyan elrepült az idő.
- Nem, dehogy –engedett el
Liam. Ránéztem barátnőmre és elakadt a szavam.
Gyönyörű volt. Mármint most annyira, hogy
borzalmasan. Egy egyszerű, fekete ruha és fekete magas sarkú volt rajta, a
haját behullámosítva a vállára engedte és füstös szemeket varázsolt magának.
Mint egy igazi toppmodell, csak ő nem volt olyan anorexiás, mint egyesek.
- Szép –mosolyogtam rá
elismerően.
- Túl rövid a szoknyád –nevetett
Liam.
- Neked meg a… - mutatott
be neki Jen.
Nevetve rohantam fel átváltani az egyetlen
alkalomhoz illő ruhámat. Egyszerű bordó volt, rövid. Nem volt nagy cucc.
Gyorsan kivasaltam a hajam, felújítottam a sminkem és beleléptem magas sarkúmba,
aztán lerohantam.
- Mehetünk skacok –kiabáltam
már a lépcső tetejéről, azzal kifele indítottam az irányt.
- Milyen… Gyönyörű vagy Gii
–mosolygott rám Liam. Éreztem, hogy megint elpirulok.
Azzal beszálltunk a kocsiba. Én ültem elöl,
mert még Harry-t is felszedtük és Jen szívesebben ült mellette. Én csak
bambultam ki a kocsiból, néztem az elsuhanó fényeket. Az eső is már csak
szemerkélt, a nap is kezdett elbújni. Anglia egy gyönyörű ország.
- Hiányoztam? –kukkantott
be Harry az ablakon, mikor elértünk házához. Rajta is ing volt, akárcsak
Liam-en.
- Hazzaa! –vigyorodott el
Jen és már az ablakból bekukucskáló fejét is megcsókolta. Zavartan néztem
Liam-re. Ő csak mosolyogva várt, aztán mikor eléggé belemerültek, megnyomta
hirtelen a dudát. A párocska szétrebbent, Harry gyorsan beült és ott
folytatták, ahol abbahagyták. Csak most már a kocsi is tudott menni. Aztán ők
is leálltak és beszélgettek:
- Hiányoztál Harry –bújt hozzá
Jen.
- Te is nekem, hercegnőm –simogatta
a haját és rámosolygott azzal a több ezer nőt ájulásra késztető mosolyával.
- Ma jelentitek be, hogy
együtt vagytok? –szólt hátra Liam.
- Hát… - barátnőm zavart
nézett pasijára.
- Szerintem még ne ma.
Hamarosan úgy is itt az MTV VMA, inkább akkor kéne, nem? –válaszolta Harry.
- De, ez tényleg egy jó
ötlet –helyeselt Jen és visszatért arcára a szerelmes tini lány kifejezés.
Azt hittem, hogy egyből a
gimibe megyünk, de tévedtem. Egyedül én tűntem meglepettnek, szóval ez nyilván
bevett szokás volt. A közös lakásba mentünk. Liam beparkolt, kiszálltunk. Már
mindenki ott várt ránk. Ekkor ismertem meg a híres őrt, Pault. Tényleg szigorú
arca volt, de látszott, hogy élvezi a munkáját. Bár amennyit kaphat érte…
Felszálltunk egy hatalmas buszra.
- Ezzel szoktatok menni? –fordultam
Niall felé, aki ma egy elegáns kis szétnyílt inget viselt.
- A közelbe igen. De messzebb
helyekre nem, itt amúgy is csak egy kis hűtő van, székek, tusoló, WC…
- Ja, igen, csak –nevettük el
magunkat.
- Szerintem tetszeni fog
neked –mosolygott rám. – De azért el ne tévedj a nagy forgatagba –tette még
hozzá, aztán előre engedett.
Belülről is hatalmas volt, bár mint
kiderült, csak nekem. Az elejét egy függöny választotta el. Beljebb lépve a már
ott levő tagok ültek, beszélgettek. A „mini” hűtő majdnem 150 centis volt. A
busz végén kanapék, hatalmas hangfalak és egy még nagyobb TV volt. Onnan nyílt
egy apró ajtó, nyilván a WC-nek.
- Elfogadnám –böktem ki
végül.
- Én is –szólalt meg Louis
a kanapén terpeszkedve. – Lehet veszek egyet otthonra. Csak hogy idegesítselek –nevetett.
- Hé! –megfogtam egy párnát
és hozzá vágtam, mire ő csak még hevesebben nevetett.
Leültem a többiek közé és a TV-t bámultam.
Zayn is ott volt, rég láttam.
- Mizu Zayn? –fordultam felé.
- Szia –mosolygott, aztán
vállat vont. –Semmi.
- Minden oké? Nem tűnsz
valami vidámnak –kérdeztem aggódva.
- Persze, csak kicsit
fáradt vagyok… De túlélem –vigyorodott el.
- Hát ez a minimum, miután
röpke fél óra és ott vagyunk –csüccsent le Liam közénk.
- Liam, beszélgettünk –
szólt közbe Zayn.
- Csak nem zavarok? –mosolygott.
- Sose –azzal átölelte. –
Te vagy a legjobb nő az életemben –tette hozzá nevetve.
- Oh, Zayn, még elsírom
magam – Liam felhúzta a szemöldökét, mintha tényleg sírna. Aztán elnevették
magukat.
- Ezaaz, Ziam-et a népnek! –kiáltott
oda hozzánk Harry öléből Jenny.
Niall jött oda egy jól
megpakolt tálcával.
- Kértek? –kérdezte, majd
lehajolt hozzánk. Hús volt hús hátán. Mielőtt bárki hozzányúlhatott volna,
felemelte a feje fölé a tálcát. –Hé, csak vicceltem! –leült és elkezdett enni.
- Biztos kéne fellépés
előtt enned? –kérdezte Harry.
- Szerencsét hoz –morogta két
falattal a szájában.
Végül oda értünk. Elől
Paul, mögötte a banda, legvégén mi. Ez volt a sorrend, így mentünk be. Az
iskola előtt temérdek fotós és riporter állt, vagy csak sikítgató tini lányok.
Kábé 20 percit álltunk kint, míg fotózkodtak a fiúk, vagy kérdésekre
válaszoltak. Jennifer mellettem azt súgta, hogy ez még rövid volt. Az iskolában
bent aztán minden lány felénk tömörült. Harry és Jen nem mentek együtt, nehogy
szagot fogjanak a többiek.
Mindenki csak
kattintgatott. Vakuk villantak, lányok sikítottak, bedugult a fülem. Borzalmas
volt. Félre löktek, hogy a fiúkhoz férhessenek.
- Ez még semmi –jött oda
hozzám barátnőm. Majd ha olyan helyen leszünk, ahol nincsenek kitiltva a
fotósok… - elvigyorodott. - Majd segítek, oké?
- Áh, azt hiszem megbirkózom
vele –mosolyogtam rá.
- Hé, Gii –Liam jött oda. –
Hogy bírod? –mosolygott le rám.
- Egész jól –nevettem fel
keserűen.
- Ti jártok?! –furakodott oda
egy korunkbeli lány.
- Mi? –kérdeztük egyszerre
és zavartan egymásra néztünk.
- Nem –válaszoltam.
- Oh, szuper –sikkantott fel
a fan. – Akkor lefotóznál minket? –odanyújtotta a telefonját.
- Persze, szívesen –erőltettem
mosolyt az arcomra. Lenyomtam a gombot és villant a vaku. A képen a lány
Liam-nek ad puszit. Keserű érzés fogott el a gyomromnál. Egykedvűen visszaadtam
a mobilt, mire másik lány jött és nyomta a kezembe a gépét. Ő csak megölelte. A
következő csak pózolt. Az utána levők is normálisak voltak. Aztán egy
mediterrán bombázó odajött és megkérte Liam-et, hogy adjon neki puszit.
- Örömmel –felelte az
említett, majd odanyomta ajkait a lány arcához. Remegve fotóztam le őket.
Valahol olvastam, hogy a fiúnak pont ilyen lányok jönnek be.
- Jaj, többé nem fogok
arcot mosni –sikított a lány.
- Azt azért ne. Tönkre
tennéd a szép kis pofid – Liam eme kijelentésére több lány a közelben adott ki elégedetlenségnek
tökéletes hangot, köztük én is. Amit észre se vettem először.
- Ne butáskodj –rebegtette meg
a szempilláit a lány. – Amúgy a nevem Elizabeth.
- Milyen szép neved van –vigyorgott
rá.
Nem kéne, határozottan nem, mégis ideges
lettem. Ez a lány emlékeztetett Daniellára és Leona Lewis-ra. Zavartan nyomtam
vissza Elizabeth kezébe a kamerát és hátráltam el. Arcomra kiült a
megrökönyödés. Mi történik velem? Miért viselkedem így?
- Gii? Jól vagy? –nagy hátrálásom
közepette Niall-ba futottam. – Jézusom, fehérebb vagy a szokásosnál is! Minden
oké?
- Persze… Csak a fények…
Meg mi egyéb. Ne haragudj. Kimegyek picit inni.
Faképnél hagytam szegény, zavarodott ír
fiút és rohantam a lány WC felé.
Mi ütött beléd Giivonne?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése