
Liam noszogatására aztán aznap este már nem aludhattam Harry-nél. Miután kimentünk Hazzával a hálóból, rögtön csuklón ragadott és a kocsiba ültetett, mondván már nincs több dolgunk itt. Oda rángatott az anyós üléshez és beültetett, mint egy óvodást. Még az övemet is ő csatolta be.
- Erre igazán nincs szükség –morogtam rá.
- Nem fogsz elszökni
–komolyan arccal nézett rám, megvárta míg Gii is beül, majd elfoglalta helyét a
vezető ülésnél.
Senki sem szólt egész úton. Én mérgesen
bámultam ki az ablakon, bátyám az utat bámulta ugyanolyan arckifejezéssel,
barátnőm pedig ártatlan arccal nézett ide-oda köztünk. Végül haza értünk.
Elsőként szálltam ki a kocsiból és vágtam be magam mögött az ajtót. Idegesített
Liam védelmező dolgai és hogy ok nélkül bántani akarta Harry-t. Zayn meg egy
igazi faszfejként viselkedett.
- Jennifer! –szólt utánam
Liam.
- Igen? –idegesen felé
fordultam.
- Most végig durcizni
fogsz?
- Én nem duzzogom, jó?!
–elindultam az emeletre. A szobámban aztán benyomtam egy CD-t és próbáltam
lenyugodni, ami elég jól is sikerült.
Egészen délutánig foglalatoskodtam a
helyemen, mikor kiléptem. Ezek után, gondoltam, Liam csak nem fog csesztetni.
Hogy én mekkorát tévedtem! Amint a konyhába léptem, meghallottam ismerős
hangját:
- Macskakaját nem fogsz
találni, ha azt keresel!
- Macskakaja? –megütközve
néztem rá.
- Ha már te vagy Harry kis
macskája, gondolom gondoskodik rólad – szólt hátra a válla fölött lustán,
miközben a TV-t bámulta.
- Ez még tőled is szar
volt, Liam… - kivettem egy zacskó chipset a szekrényből és elégedetten
falatoztam. Nem fog érdekelni drága testvérem zaklatása.
- Bár, ahogy Harry hátát
elnéztem, te is benne vagy a játékban… - folytatta.
- Igen, benne.
- Mondjuk meglepődtem, hogy
téged választott. Tudod, az után a 30 valahány éves nő után…
- Igen?
- Tudod, te fiatalabb is
vagy –rám vigyorgott.
- Liam – szólt rá Gii, akit
eddig észre se vettem a fiú karjai közt. – Ez tényleg sok lesz.
- Most miért? Ha már vele
akar lenni, készüljön fel a csipkelődésekre –feleselt. – Amúgy készülj fel,
hogy töröld a Twittered meg Facebookod, szidni fognak, mint állat.
- Én nem vagyok olyan nyámnyila,
hogy megfutamodjak pár kiírástól, mint egyesek… - ha harcolni akar rendben.
- Ő érzékeny volt!
–hirtelen felállt.
- Daniella? –kérdezett
közbe Gii.
- Oh, nem mondtad, hogy az
exed hogy zaklatták, bátyus? Vagy Gii-t már nem fogod úgy védelmezni, mint őt?
–ugyanolyan unott arccal bámultam, ahogy Liam tekintete gyilkossá válik.
Magamba persze jót nevettem.
- Ő… Más volt… - zavartan
nézett félre. Daniella valóban nagyon fontos szerepet játszott Liam életében és
talán még most sem felejtette el.
- Hát igen, volt –vállat
vontam egy vigyor kíséretében és felsétáltam a lépcsőn. Kábé a közepén
járhattam, mikor utánam szólt.
- Amúgy meg a fangörlök
miatt tényleg aggódnod kéne.
- Nem érdekel, ha
piszkálnak…
- Nem amiatt.
Felé fordultam. Kíváncsiságom láttán
szélesen elmosolyodott.
- Mire gondolsz? –lejjebb
lépkedtem párat.
- Hát Harry-t ismerve,
amennyi csaj körül veszi…
- Én megbízom benne!
–csattantam fel.
- Pedig jó pár rajongóval
lefeküdt… - lazán elfordult. Lesiettem és elé álltam.
- Honnan tudod?!
- Szoktam látni, hogy
flörtöl jó párral, ki tudja, hánnyal feküdt le.
- Ez nem bizonyít semmit!
- Te is tudod milyen nagy
nőcsábász. –szigorúan nézett le rám. – De hozzám ne gyere sírni, ha megcsalt és
szakítani akar veled.
- Liam!
- Nem, Gii, hagyd csak
–néztem rá barátnőmre, majd vissza a bátyámra. – Nálad rosszabb barátot az
életben nem találna Hazza! Nem hogy örülsz a boldogságának, amit az én
részemről már eleve megszoktam, de pletykákról locsogsz a csajának! Tönkre
akarod tenni a boldogságát!
- Nem akarom, csak…
Féltelek. –ismerte kissé szégyenkezve.
- Ezt már hallottam és
torkig vagyok vele! –levágtam a nasit és felsiettem a szobámba.
Előszedtem egy nagy bőröndöt és
belehajítottam minden ruhámat, ami a szekrényem elejében volt. Nem figyeltem,
mit hova, csak dobáltam. Halk kopogtatást hallottam a szobámban, mire csak egy
„Tünés” szóval válaszoltam. Vörös kis barátnőm jelent meg az ajtóban.
- Jen, mégis mit csiálsz?!
–elképedve bámult a szobámra. Én is a ruha-halom felé fordultam, és kissé
meglepődtem, hogy ennyi ruha hogy tud ennyiféleképpen szétszóródni.
- Minek tűnik? Pakolok
–visszafordultam és a maradék textilt is hátravágtam.
- El akarsz költözni?
–hökkent meg.
- Ja.
- Harry-hez? –aggódva
megfogta a vállam.
- Ja.
- Liam ennyire kiakasztott?
–egy pöppet elmosolyodott.
- Ja.
- Jen, még sose hallottalak
ilyen szótlannak –nevette el magát, mire én is elmosolyodtam. – De ne haragudj
rá. Csak félt…
- Köszönöm, de én ezt már
épp eleget hallottam. –mérgesen ránéztem. – Amúgy nem engem kéne védened?
Tudtommal én vagyok a legjobb barátnőd és miattam vagy itt, egy kis hálát
szeretnék érezni, tudod.
- Én nagyon hálás vagyok,
de elég nehéz ez így neki…
- NEHÉZ?! Oh, mindjárt
megsajnálom anyuci pici fiát! Mi nehéz az életében?! Az, hogy egyszer valamit
nem ő irányít és nem úgy sikerül, ahogy kéne?! Képzelem… - összegyűlt nyálamat
legszívesebben kiköptem volna, de nem tettem. Gii megszeppenve nézett rám. –
Csak azért, mert fülig beléestél, nem kell ám mindig az ő oldalán állnod, oké?
Tudod, nekem is vannak érzéseim, ha meg is lepnek.
- Jen…
- Hagyj! Elhúzok! Legyetek
kettesben boldogok!
- De már megint csak a
hisztit csinálod, Jen!
- Milyen hisztit? –elhűlve
pillantottam rá.
- A semmin akadsz ki és el
akarsz húzni. A családodtól.
- Liam csak a bátyám
–összeszedtem idegesen a ruháim és lecsuktam a bőröndöm tetejét. – És te sem
viselnéd el, ha folyton csak basztatnának. Sőt, már rég feladtad volna.
Zavartan lesütötte a szemét. Más válaszra
nem számíthattam, így elindultam lefele. Bátyám lent állt.
- Hova mész? –aggódva
nézett hatalmas utazó bőröndömre.
- A többiért majd
visszajövök, vagy elküldetek érte valakit. – feleltem flegmán.
- Jen, várj, el ne menj!
–fogta meg a vállam, mire én lazán leráztam.
Többé nem érdekel. Elegem van a hülyeségeiből. Foglalkozzon a saját életével, mielőtt elcseszi azt. Én is ezt teszem mostantól. Próbálok elkerülni tőle a lehető legjobban és több figyelmet szentelni Harry-nek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése