II. Évad: Nyolcadik fejezet: You were mine for the summer~

Jennifer:

Sok értelme volt, hogy kipakoltam aztán vissza. - sóhajtva ültem rá a bőröndömre, már nem ment olyan könnyen az összehúzása. Úgy tervezték a többiek, hogy most több ideig maradunk. Ugye mennyi értelme volt annak, hogy kimentem 3 napra, hazajöttem kettőre, és most vissza ki tudja mennyi napra?

- Segítsek? - Harry nevetve kérdezett, bólintottam - Ha nem pakoltál volna be minden szar cuccot, akkor simán menne. Például ez is minek kell? - előhúzta a plüssállatom, ami elég nagy volt.

- Chuck a kedvencem, nélküle nem megyek sehova. - duzzogva öleltem magamhoz a plüssmacit, amin meglátszott hogy már elég régi.

- És ez? - egy vastag pulcsit lógatott - Most voltál ott, nem hiszem el hogy nem tudod, arra meleg van. Meg lehet sülni.

- Felkészülök a legrosszabbra is. - karba tett kezekkel néztem fel rá, durcis hangom miatt elnevette magát. Egy puszit nyomott a homlokomra utána a pulcsit visszarakta a szekrénybe.

- És láss csodát! - felkiáltott, amikor győzött a bőröndöm ellen.

- Ha megfázok az a te hibád lesz!

Nem abba a szállodába mentünk ahol pár napja maradtam Liammel. Egy másikban szálltunk meg, bár nekem mindegy volt csak legyen egy kényelmes ágy ahol tudok aludni.

- Jenny, te velem jössz. - kitágult szemekkel meredtem a bátyámra, aki halál komolyan nézett rám.

- Mi van? - hangom pár oktávval feljebb szökött.

- Nem maradsz Harry-vel. Vagy még aludhatsz Niallel. - kis szünetet tartott - Vagy Zaynnel.

- Mi az, hogy nem maradhatok Harry-vel? - figyelmen kívül tartottam, hogy az előbb választás elé állított. Láttam rajta, hogy nem akarja feladni, nekem pedig nem volt kedvem veszekedni. Hazzára néztem, aki megadóan bólintott. Szóval ő sem véd meg? Csodás.

- Az én szobámban lehet cigizni. - mondta Zayn, én pedig szó nélkül húztam utána a súlyos bőröndjeimet. Nem szándékoztam Harry-vel beszélni az elkövetkezendő órákban, igazán kiállhatna értem.

Amint beértünk Zayn szobájába, a hatalmas erkélyre mentem. Meg is bántam, majdnem megsüketültem.

- Ne már! - kiabált ki, amikor ő is meghallotta a lányok sikítását.

- Baszki, ezt nem hiszem el! Alig vagyunk itt 5 perce, ők viszont már tudják, hogy hol vagytok. - egy rajongó észrevett, és nem kellett sok idő, hogy a többi is észrevegyen. Még nagyobb sikítás. Úgy döntöttem inkább visszavonulok.

Kipakoltunk, utána Zaynnel a nappaliba mentünk.

- Nem is lesz ez olyan unalmas, mint amilyennek hittem. - mosolyogva nézett rám, én is hasonlóan tettem. Mindig jobb kedvre tudott deríteni.

- Mellettem nem lehet unatkozni, te is tudod.

- De még mennyire. - mind a ketten nevettünk, kopogás zavart meg minket.

Harry állt az ajtóban, velem akart beszélni. Nem volt kedvem átmenni hozzá, így a folyosón beszélgettünk.

- Sajnálom, hogy nem szóltam semmit sem Liamnek. - kezdte, én viszont félbeszakítottam.

- Nem vagyok erre kíváncsi.

- Nem akarok vele újra összeveszni, épp hogy végre jól kijövünk. Viszont az jobban zavar, hogy gondolkodás nélkül Zaynt választottad.

- Harry, kérlek, ne kezdd ezt el. Zaynnel nagyon jó barátok vagyunk. - nem akartam neki magyarázkodni.

- Niallel nem vagytok azok? - utáltam, amikor kötekedik.

- De, vele is jóban vagyunk. Nem mindegy, hogy kinél töltöm ezt a pár napot? Akkor megyek át hozzád, amikor akarok. Bár ha ezt tovább folytatod, nem sokszor fog megtörténni.

- És még legyél te kiakadva! Az utóbbi napokban nem csinálsz mást, csak bunkózol és belém kötsz. Látod, erről beszéltem két napja! Nekem alkalmazkodnom kell a te hangulatváltozásaidhoz, de egyszer meg fogom unni. - felemelte a hangját, nálam pedig betelt a pohár.

- Emlékszel hogy akkor mit mondtam? Az most is érvényes! Viszlát, Harry! - idegesen nyitottam ki az ajtót, majd csaptam be magam után. A könnyeim utat törtek maguknak, hátamat az ajtónak támasztottam és lecsúsztam. Még hallottam Harry lépteit, elment. Zayn amint meglátott azonnal hozzám szaladt és felsegített a földről. Gyenge voltam és ezt Harry tette velem. Ki tudja hozni a legrosszabb énem amikor ilyen baromságokat beszél.

- Bántott? - kérdezte aggódva Zayn, leültetett a kanapéra.

- Nem, csak... hülyeségeket beszélt. Én ezt így nem bírom. - zokogtam, ő pedig szorosan magához húzott. Mindig tudta mire van szükségem. Gyengéden simogatni kezdte a hátam ami egy kicsit megnyugtatott.

Liamhez mentem át, miután abbahagytam a sírást.

- Direkt csináltad. - jelentettem ki amikor megpillantottam.

- Mit? - értetlenül szólalt meg.

- Ezt az egészet! Tudtad, hogy nem akarok majd veled egy újabb nagyobb vitát, és azt is, hogy Zaynhez fogok menni! - kiabáltam. Úgy terveztem, hogy nyugodt leszek. Nem jött össze.

- Nyugodj már le. - hozzám sétált, megfogta a kezemet én viszont azonnal elrántottam - Jól van. - adta meg magát - Azt hiszed hülye vagyok? Miután hirtelen kijelentetted hogy eljövünk Giihez azonnal tudtam hogy valamit kiterveltél. Nem fogod őt tönkre tenni. Ugyanis ez a célod, nem? - széttárt karokkal állt előttem. Csak lehajtottam a fejem, ami neki válasz volt mindenre - Sejtettem. - suttogta.

- Liam, ő bántott téged, elment úgy, hogy el sem búcsúzott. Te képes lennél engem tönkretenni mintsem őt? - hitetlenkedve néztem rá.

- Téged csak a bosszú hajt? - szinte undorodva kérdezte, akkor jöttem rá hogy már megint egy nagy háború alakul ki köztünk.

- Nem akarok veled veszekedni. - jelentettem ki, könnyeim ismét lefolytak az arcomon.

Hozzám sietett, megölelt.

- Én pedig azt nem akarom, hogy hülyeséget csinálj. Ez csak rám és Gii-re tartozik, értsd meg végre! - mélyen a szemembe néztem, aprót bólintottam. 

- Beszélsz Harry-vel? - motyogtam a vállába.

- Megint összevesztetek? - ismét bólintottam.

- Részben miattad, ennyit megtehetsz a picike, felelőtlen, hülye húgodért. - kijelentésemen elnevette magát.

- Beszélek vele.

Késő este volt, Zaynnel valami idióta filmet néztünk. Én csak tömtem magamba a popcornt, chipset és minden egészségtelen kaját ami körülvett.

Kopogtak, Zayn mérgesen állt fel hogy kinyissa, ő élvezte a filmet.

- Mit keresel itt, Harry? - hallottam, mire egyből odamentem.

- Harry. - mondtam a nevét én is, Zaynre néztem aki értette a célzást ezért visszament.

- Gyorsan öltözz át, és gyere velem. - levakarhatatlan mosoly ült az arcára. Behívtam, és úgy tettem ahogy kért. Nem kellett sok idő, hogy elkészüljek. Csak egy farmersortot és egy fehér, ujjatlan pólót kaptam magamra, a sminket feleslegesnek tartottam. Kezét felém nyújtotta, amit elfogadtam. Még utoljára Zaynre pillantottam, aki csak rosszallóan bámult rám. Meg is értettem, pár órája még a vállán sírtam. Nem volt időm tovább gondolkodni, Harry-vel elindultunk.

- Gyalog megyünk? - kérdeztem, miközben kéz a kézben sétáltunk. A hátsó ajtót kellett használnunk, valamit két őr követett minket tisztes távolságból.

- Igen. - még mindig mosolygott, én pedig értetlenül követtem.

- És hova? - folytattam a beszélgetést.

- Meglepetés. - jelentette ki lazán.

Az út 10 percig tartott, az idő kellemes volt, a lágy szellő elviselhetővé tette a meleget.

- Ez gyönyörű. - mondtam. Harry a tengerpartra vezetett. Felém fordult, ujjainkat összekulcsolta. Lenézett rám, szemeiben ismét elvesztem.

- Tényleg sajnálom. Hülye voltam. Tudom, hogy Zaynnel nagyon jó barátok vagytok és nem tilthatlak el tőle... nem is szeretnélek. - amikor rájött, hogy nem mondok semmit, folytatta - Liammel hosszasan elbeszélgettünk mindenről. Azt mondta, hogy lehetsz velem addig, amíg itt vagyunk viszont én nem kérlek erre. Azt szeretném, ha Zaynnél maradnál mert így be tudom bizonyítani hogy tényleg bízom benned. - nem hittem el amit mondd. A bátyám tudhat valamit, ugyanis nagyon jól sikerült a beszéde. Nem tudom mit mondhatott Harry-nek, nem is érdekelt.

- Tudom, hogy bízol bennem. Köszönöm. - elmosolyodtam, ő pedig megcsókolt. Nem gondoltam volna, hogy ez a nap így fog végződni, de szembesülnöm kellett azzal hogy az életem egyáltalán nem olyan rossz mint amilyennek képzelem. Sőt, mindenem megvan ami szükséges.

A következő pillanatban a vakuk villogására lettünk figyelmesek, és arra, hogy egyre több ember közelít felénk.