II. Évad: Tizennegyedik fejezet: Can't hold us~

Jennifer:

A sötét szobában feküdtem, és bámultam a plafont. Harry-vel nem volt köztünk semmi több, azt, hogy hamar feljöttem a fáradtságra fogtam. Megértő volt velem, ezt is szerettem benne. Mint az összes többi tulajdonságát. Túl jó volt hozzám, és én ezt nem érdemlem meg. Mindent megad nekem, amire szükségem van, a szívem másik fele mégis Zaynhez húz. Ki tudja, talán örökké szeretni fogom. És ez a szeretet ront meg engem.

Sosem akartam megbántani Harry-t, nagyon fontos nekem. De... lehetséges, hogy egyszerre két emberbe legyek szerelmes? Azt mondják, ilyen esetben a másodikat kell választani, mert ha az elsőt annyira szeretném akkor nem szeretek bele a másikba. Mi van akkor, ha az elsőt sosem felejtem el, csupán próbálom leküzdeni az érzéseimet? A másik fél pedig csak segít ebben?

Zajt hallottam a nappaliból, nagy nehezen kikeltem az ágyamból és kimentem.

- Zayn? - szóltam bizonytalanul. Valaki állt az erkélyen, és megbizonyosodtam róla, hogy Ő az, amikor meggyújtotta az öngyújtót. Meglepetten kapta felém a fejét, odasétáltam mellé. Szívott párat a cigijéből, majd a kezemet nyújtottam.

- Nem kapsz. - hangja elutasító volt, értetlenül néztem rá - Káros. - megrántotta a vállát, nagyot sóhajtottam.

- Miért csinálod ezt?

- Mit? - rám nézett, meggyötört volt - Kibékültetek?

- Igen. - suttogtam. Kínjában felnevetett, sejtettem hogy ez lesz.

- Gondolom azt nem mondtad el neki, hogy mi volt köztünk. - olyan undorral beszélt hozzám, mint még soha. Éreztem, hogy a könnyeim nemsokára utat törnek maguknak.

- Jobb ha nem tudja. Így is elég fájdalmat okoztam neki, nem gondolod? - dühös voltam. Rá is, de leginkább magamra, amiért voltam olyan hülye hogy engedtem a csábításának.

- Mert az megoldás ha hazugságban él. - a csikket a hamutálba helyezte, elém állt. Lenézett rám, arcunkat csak pár centi választotta el - Gyáva vagy. - ennyit mondott, majd visszament a szobájába. Hitetlenkedve néztem utána. Nem értettem, hogyan lehet ilyen. Egyszer kedves, gyengéd velem, máskor pedig bunkó.

Újult erővel ébredtem fel. Reméltem, ha visszaérünk Londonba minden a régi lesz. Amilyen gyorsan csak lehet összepakoltam és késznek nyilvánítottam magam.

- Hova sietsz ennyire? - bátyám hangját hallottam, később az egyik kezét is megéreztem a vállamon. Biztos meglepte, hogy szinte futok ki az autóhoz, ami a reptérre szállít minket.

- Hát. Izé. - össze-vissza dadogtam, mire valami normálisat is kinyögtem - Honvágyam van. Igen, pontosan. Az van. - bólogattam is, hogy még meggyőzőbb legyek. Segített levinni a bőröndjeimet, habár megfordult a fejemben hogy most az erkélyen dobom ki őket. Egyszer élünk, nem igaz?

- Nyisd már ki az ajtót! - könyörögtem Harry-nek, amikor a házához értünk.

- Mindjárt. - nevetett. Meg mertem volna esküdni, hogy direkt csinálja.

- Nagyon éhes vagyok. - mondtam hisztisen, majd egy puszit nyomott a számra.

- Hölgyem. - illedelmesen intett, hogy menjek be. Sajnos nem volt elég energiám a játékához, a cuccaimat is kint hagytam. Egyből a konyhába mentem és össze is dobtam volna valami szendvicset, de...

- Harry! - üvöltöttem, ő pedig szinte egyből megjelent - Nincs kaja!

Reakciómon elnevette magát, én viszont igenis komolyan vettem.

- Rendelek pizzát, addig egyél csokit. - előhalászta a zsebéből a mobilját és valakit felhívott. Hallottam, hogy a végén azt mondja, hogy siessenek, amiért iszonyú hálás voltam.

- Ajánlom, hogy siessenek, mert különben... - közelített felém, majd felemelt és konyhapultra ültetett. Két lábam között helyezkedett el, megcsókolt.

- Mert különben? - addig váltunk el, amíg ezt kimondta, majd újra megtámadta az ajkaim. Hiába húztam el a fejem, ő ragaszkodott hozzám, amin csak nevettem. Pólóm alá nyúlt, én viszont visszahúztam a kezét.

- Addig nincs semmi, amíg nem hozzák ki a kajámat. - jelentettem ki halál komolyan.

- Utána nem úszod meg, abban biztos lehetsz. - kacsintott, majd kiindult a konyhából. Gyorsan lepattantam a pultról és a fenekére ütöttem.

- Alig várom. - alsó ajkamba haraptam, ő csak megrázta a fejét. Tudtam, hogy ezzel csak hergelem, de iszonyúan élveztem.
Negyed óra múlva csengettek, egyből az ajtóhoz rohantam. A pénzt a srác kezébe nyomtam, szinte kitéptem a kezéből a pizzát majd rácsaptam az ajtót.

- Ez szép volt. - tapsolt Harry. Most vettem észre, hogy ott áll mögöttem.

- A kajáért mindent. - az asztalra tettem a dobozt, felnyitottam és egy szelet pizzáért nyúltam. A hátlapján megakadt a szemem. Egy I love you-s szöveg virított rajta - Ez most komoly? - mosolyogtam a barátomra, aki már mellettem ült. Bólogatott és megpuszilta a homlokomat - Imádlak.

- Ennek örülök. - túl éhes voltam ahhoz, hogy tovább folytassuk ezt a romantikus hangulatot.

Az üres dobozt a kukába dobtam majd visszasétáltam Harry-hez és az ölébe másztam. A haját kezdtem el piszkálni, ő az egyik kezét derekamra csúsztatta, a másikkal a lábaimat fogta és felemelt. A szobánkba vitt, óvatosan lefektetett az ágyra. Felettem volt, csillogtak a szemei. Megcsókolt, kezeimet nyaka köré fontam, így húztam még közelebb magamhoz. Rövidnadrágomat kigombolta, majd le is szedte rólam. Tenyere pólóm alá csúszott, már nem állítottam meg. Kezdtem úgy érezni, hogy rajta túl sok a ruha, ezért én is megszabadítottam a nadrágjától és a felsőtestét takaró anyagtól. Fordítottam a helyzetünkön, én voltam felette. Csípőjére ültem, majd lehajoltam hozzá hogy ajkaink ismét találkozhassanak. Felnyögött, amikor ágyékához dörgölőztem. Fenekemet fogta, majd velem együtt felült. Az oldalamat kezdte el simogatni, én alsó ajkába haraptam. Lábaimmal közrefogtam a testét, pillanatnyi figyelmetlenségemet kihasználva ledöntött, így ismét ő került felülre. Szája a nyakamat súrolta, szívni és harapdálni kezdte, miközben érintését a fehérneműm alatt éreztem. Halkan felnyögtem, biztos voltam benne hogy Harry erre elmosolyodott. Apró csókokkal kényeztette a hasamat, majd a leheletét lent a ruhadarabon keresztül éreztem. Belső combomon folytatta, majd visszatért az előbbi helyre. A bugyimat egy egyszerű mozdulattal távolította el, nyelvét párszor végighúzta a fedetlen helyen. Kezemmel arcához értem, visszahúzodott hozzám. A melltartómat rutinosan vette le, én is a boxerét.

Csodálatos estét töltöttem együtt Harry-vel. Biztos voltam benne, hogy minden rendben lesz. Nem akartam gondolni arra, hogy mi történt Amerikában. Csak az számít, hogy itt vagyunk mi, és boldogok vagyunk. Habár Zayn szavai még mindig visszhangoznak a fejemben: "Gyáva vagy".

Képtelen vagyok arra, hogy elmondjam Harry-nek mi is történt, hiszen elveszíteném. Azt pedig nem akarom. Zayn nélkül eddig is kibírtam, sokkal többet köszönhetek Harry-nek. Képes volt velem elfeledtetni minden rosszat, egy új életet kezdhettem mellette. Sosem fogom tudni neki ezt elégszer megköszönni. Valószínűleg ő még nem is sejti, hogy mennyit segített nekem.

A kulcsot a zárba helyeztem, majd beléptem a bátyám házába. Furcsa így hívni, elvégre én is itt laktam vele.

- Liam! - kiabáltam, ő pedig azonnal lejött az emeletről.

- Szia. - nagyon morcos volt, nem tetszett ez nekem.

- Valami baj van? - kérdeztem. Intett, hogy üljek le. Ő idegesen járkált fel-alá - Mondanál már valamit?

- Mondd, te normális vagy? - hangja szigorú volt - Tudom mit csináltatok Zaynnel. - kikerekedett szemekkel bámultam rá.

- H-honnan? - dadogtam. A legkevésbé sem vágytam arra, hogy a bátyám erről tudomást szerezzen.

- Tudod, elég jó barátok vagyunk Zaynnel. És nem azért mondta el, hogy téged bántson, még mielőtt ez jutna az eszedbe. Eddig is a padlón volt miattad. Muszáj az érzéseivel játszanod?

- Ó, hogy én játszok az ő érzéseivel? - idegesen csattantam fel - Van neked fogalmad arról, hogy mennyit szenvedtem miatta? Hogy hány éjszakát sírtam át? Nem tudsz te semmit! - üvöltöttem, majd távozni készültem de megragadta a kezemet.

- És ez szerinted megoldás? Mi lesz Harry-vel? - úgy láttam, ő már higgadtabb volt mint az elején, én viszont pont fordítva.

- Ne most oktass ki, kérlek. Így is van elég problémám, azt hiszed, hogy én nem érzek semmit? Kurvára nem értesz meg te sem! Nincs rád szükségem! - kiabáltam, kezemet kirántottam a szorításából.

- Szereted Zaynt. - mondta halkan. Nem tudtam eldönteni, hogy csak hangosan gondolkodott-e, vagy nekem szánta.

- Igen. - sóhajtottam, lehajtottam a fejem - De annyi fájdalmat hozott az életembe, hogy azt hittem sosem leszek boldog. Aztán jött Harry, és újra éreztem azt, hogy szeretnek... hogy valaki számára fontos vagyok. Viszont Zayn mindig képes elgyengíteni - magabiztosan a szemébe néztem - De ez többet nem lesz így. Nem fogom engedni, hogy tönkretegyen. Erős leszek, hiszen mellettem áll egy csodálatos srác. Nincs másra szükségem, csak rá.

- Nem veszed észre, hogy magadnak is hazudsz? Azt hiszed, ezzel meg lehet oldani mindent? Segítek, a válasz nem. Vedd már észre, hogy bántod Zaynt, bántod Harryt, és magadat is. - mindig is hallgattam Liamre, de most úgy éreztem hogy ellenem fordult. Nem voltam rá kíváncsi, így inkább otthagytam. És igen, megint elmenekültem, mintsem szembenéztem volna a problémákkal.