II. Évad: Tizenharmadik fejezet: Beast ~

Jennifer:

- Ezt nem kéne. - mondtam Zaynnek, miközben a lakosztályunkhoz érve a falnak nyomott. Ajkai a nyakamra tapadtak, halkan felnyögtem. Lábaimat dereka köré fontam ő pedig a fenekemnél fogva tartott. A szobája ajtaját az egyik lábával berúgta, majd mielőtt az ágyra tett volna talpra állított. Furcsán néztem rá, de mindent megértettem amikor kezei a hátamnál keresték a ruhám cipzárját. Rutinos mozdulattal szabadított meg tőle, az anyag a földre esett. Vágyakozó tekintettel nézett végig rajtam. Egy lépést tettem felé, minek következtében testünk egymásnak préselődött. Ajkaink egymásra találtak, később nyelveink járták azt a táncot, amit már rég nem tettek. Kezemmel a nadrágja övét kerestem, ám kicsit lejjebb sikerült mennem. Zaynből egy férfias nyögés tört ki, csókunkba belemosolyogtam.

- Ne hozd ki belőlem a vadállatot. - suttogta, majd nevetve letoltam a nadrágját. Ujjaim pólója aljához értek, amit egy egyszerű mozdulattal rántottam le róla.

- Mi van, ha én most arra a vadállatra vagyok kíváncsi? - kaján vigyorral az arcomon haraptam be alsó ajkamat, ő a derekamat fogta és ledöntött az ágyra. Hajába túrtam, és még közelebb húztam magamhoz.

- Szeretlek. - csupán ennyit mondott, én pedig megdermedtem. Nem csináltam semmit, csak ott feküdtem alatta és rá bámultam. Az ő arca is zavarodottságot sugárzott. Kezeimet mellkasára helyeztem, óvatosan lelöktem magamról. A földről felkaptam a ruhámat és kirontottam a szobájából. Nem tudtam, hogy egy idegen helyen hova is menekülhetnék vagy mit is csinálhatnék. Nem is volt erőm semmihez, a nappali kellős közepén ültem le a földre. Halk lépteket hallottam mögülem.

- Ezt... ezt miért nem tudtad előbb kimutatni? - hisztisen fordultam hátra, a parkettára csaptam. Olyan voltam mint egy 4 éves kislány, akinek a szülei valamit nem engednek meg - Élvezed, hogy mindent összekavarsz bennem? Egyszer végre úgy éreztem, hogy talán minden egyenesbe jöhet, boldog leszek. Erre jössz te, akire mindig is vágytam, téged akartalak évekig! És hazudnék ha azt mondanám hogy most nem akarlak, mert... mert kibaszottul akarlak, el sem tudod képzelni hogy mennyire. De akkor sem teheted ezt velem! - magamból kikelve üvöltöttem felé miközben felálltam. Hangom néhol elcsuklott, ennek ellenére végig magabiztos voltam.

- Tisztában vagyok vele hogy mindent én csesztem el, most viszont nem engeded hogy helyrehozzam!

- Hogyan is engedhetném? - hisztérikusan nevettem fel - Baszki, nekem pasim van! És most jössz te azzal, hogy szeretsz. Tudod mi a legszomorúbb? - könnyes szemekkel böktem a mellkasára - Az, hogy téged még mindig jobban szeretlek.

Láttam rajta, hogy meglepődött, és azt is, hogy nem tudja most mit is tegyen. Én sem tudtam, hogy mire is lenne igazán szükségem. Eleve nem akartam neki elmondani ezeket a dolgokat, nem akartam hogy tudja, miatta vagyok gyenge.

- Ne sírj! - átölelt, de nem bírtam abbahagyni.

- Nézd meg mit tettem. Én nem akarom őt bántani. Őt is szeretem. - utolsó mondatom után éreztem, ahogy egy mély levegőt vesz.

Egy hét telt el, utolsó előtti napunkat töltjük itt. A fiúk fogalmam sincs mit csinálnak, a Zaynnel történtek után a szobámba zárkóztam. Harry-vel is alig beszéltem, tudtam, hogy ez rosszat tesz a kapcsolatunkat.

- Itt van Danielle, kijössz köszönni neki? - Zayn kopogott az ajtómon. Ő volt a legmegértőbb velem, hiszen csak ő tudta hogy pontosan mi is a bajom. Láttam rajta hogy bántja ez az egész. Nem tud segíteni, és a fájdalmat részben ő okozta.

Lassan keltem fel az ágyról, majd mit sem törődve a kinézetemmel, kitotyogtam.

- Szia! - mosolyogva intettem Dani felé. Várjunk csak? Mit keres ő itt? - Hát te? - próbáltam nem udvariatlan lenni, a vele szemben elhelyezkedő kanapéra ültem.

- Hallottam, hogy itt vagytok, és mivel jelenleg itt táncolok meglátogattalak titeket. - végig aranyos volt, pont ezt nem bírtam benne. Túlságosan is aranyos.

- Liammel már beszéltetek?

- Jó, hogy mondod. Mondtam neki, hogy benézek hozzá. - sietősen felállt és elment. Kifújtam a levegőt, majd kényelmesen hátradőltem. Danielle helyét Zayn váltotta fel.

- Jól vagy? - aprót bólintottam - Tudod, nem ártana ha beszélnél Harry-vel.

- Mondjak el neki mindent? - idegesen felpattantam.

- Nem azt mondtam... Csak beszélned kéne vele. Nem jó ez így neki. - hitetlenül néztem rá.

- Te most azt hiszed, hogy én ezek után képes vagyok úgy a szemébe nézni, mint régen? - haragudtam rá, haragudtam magamra. Sőt, mindenkire. El akartam tűnni, persze ez lehetetlen volt.

- Ehhez a dologhoz két ember kellett, te is ugyanúgy hibás vagy, mint én. Nézz szembe a következményekkel! Viszont valamit tenned kell. Szerinted az megoldás hogy nem beszélsz vele? - hangját felemelte, de igaza volt.

- Majd megoldom. - motyogtam, és visszaindultam a szobámba.

- Persze, mint mindent. - pont elég hangosan mondta ahhoz, hogy meghalljam, de már nem volt kedvem veszekedni.

A bikinimet vettem magamra, kerestem egy törölközőt és a szálloda medencéjéhez mentem. Alig voltak páran, ennek örültem.

Lassan merültem el a vízben, úsztam, és észre sem vettem hogy repül az idő. Már nem volt körülöttem senki, így nyugodtan becsuktam a szemem és próbáltam kikapcsolódni.

- Szia. - két kéz fonódott a derekam köré hátulról és rekedtes hang társult hozzá, ami mindig megdobogtatja a szívem. Nem volt szükségem arra, hogy megnézzem az arcát. Tudtam, hogy Harry az. Felé fordultam, kezeimet a nyaka köré fontam. Felnéztem rá, szemei csillogtak. Még mindig ugyanaz a szeretet áradt belőle. Egy lágy csókkal kezdeményeztem, amit ő szenvedélyessé alakított át. Lábaimat derekánál összekulcsoltam.

- Szeretlek. - suttogtam, amikor elváltunk. Szükségem volt arra, hogy kimondjam neki. Először meglepődött, aztán elmosolyodott, majd újra komollyá vált az arckifejezése.

- Az utóbbi napokban szinte nem is beszéltél velem. - csalódottan megrázta a fejét, elengedett és kimászott. Leült a medence széléhez, csak a lábait lógatta a vízbe. Mellé ültem, ő pedig a vizet bámulta.

- Nyugalomra volt szükségem. - próbáltam nyugodt maradni. Fogalmam sem volt, hogy milyen indokokat kéne felhoznom.

- Ennyi? Ezért zárkóztál el előlem? Sőt, mindenki elől? Beszéltem Zaynnel, hátha ő hatással lesz rád, de nem. Ha nem mondod el mi a baj, nem tudok segíteni. A legfontosabb a bizalom, emlékszel? - felém fordult, a saját módszereimet használta ellenem.

- Azt hittem nem vagy rám kíváncsi. - suttogtam, részben az igazságot. Nem voltam képes tovább Harry szemébe nézni, elkaptam a fejem.

- Aggódok érted. Képes vagy hülyeségeket csinálni, ismerlek. - vállamnál fogva magához húzott és egy puszit nyomott a vizes hajamba.

- Ha velem maradsz, nem fogok.

- Ha engeded, hogy veled maradjak, maradok.