II. Évad: Ötödik fejezet: Will you still love me, when I'm not longer Young & Beautiful

Giivonne:

 Eltelt egy jó pár óra, míg az ajtó zárja elkattant, de addigra össze is szedtem magam.

-   Megjöttem! –hallottam az ismerős hangot lentről, amire le is rohantam.

-   Végre! –amint leértem megálltam és csodálkozva körülnéztem. Egyedül Robert állt az ajtóban a bőröndjével, se mögötte, se körülötte nem volt családja tagjai. – A többiek?

-   Ott maradtak, nekem viszont vissza kellett jönnöm. Tudod, a munka –mosolyogva levette baseball sapkáját, majd felém fordult. – Hallottam az üzeneted. Mi történt? –aggódva fogta meg a vállam, mire felpillantottam rá. Egész eddig próbáltam megfeledkezni az esetről, és mikor sikerül, felhozza. Jó időzítés!

Magamat meglepve nem válaszoltam, hanem karjaimat kinyújtva magamhoz öleltem a nálam nem sokkal magasabb, középkorú férfit. Halkan szipogtam a vállába, de könny már nem jött ki.

-   Na azért ennyire nem hiányozhattam –nevette el magát kissé zavartan, de engem nem érdekelt. Hosszasan öleltem, magamba szippantva friss, ázsiai illatát, nyugtatgatva a lelkem.

Ott hagyta, hogy szorítsam és nyüszögjek, mint egy kutya, néha megsimogatva a hajam vagy a hátam, bíztató szavakat súgva a fülembe. Érdekes módon használt. Mikor lenyugodtam, könnytelen arccal, de velük teli szemmel néztem fel rá. Nyugodtan végigsimított az arcomon, féloldalasan elmosolyodott, amitől a szívemben levő feszültség még inkább feloldódott.

-   Gyere, mesélj csak. A többiek csak holnap este jönnek meg –kezemet gyengéden megfogva vezetett a kanapéra, ültetve le engem. Ő a velem szemben levő fotelban foglalt helyet. Kissé remegő hanggal beszéltem neki. Meséltem arról, hogy felhívtam Lou-t, később Niall-t. Liam bulis napjairól, majd a hangjáról. Majd a mai napról, hogy ott volt. Megint csak csendben hallgatott, nem szólt közben, csak néha bólogatott, mint egy pszichológus. Mikor végeztem mondandómmal, újra végigsimított az arcomon és csak ennyit mondott: - Ez a fiú hülye, elüldözött.

Bólintottam, iszonyúan éreztem magam. Egyrészt, mert egyetértettem abban, hogy az exem egy hülye, másrészt mert tényleg a hányinger kerülgetett. Az elmúlt két hónapban alig, vagy semmit sem ettem, így tegnapi hirtelen evésemre nem a legjobban reagált a gyomrom. Meg persze a stressz. Nagyokat sóhajtva húztam fel lábaim és néztem magam elé. Bob addig felállt és készített magunknak kávét. 90% tej és cukor, 10 % kávé, valahogy így nézett ki az enyém. Lerakta az előttem fekvő kis üvegasztalra, majd néha-néha belekortyolgattam. Végig engem nézett, ami még jobban zavart.

-   Sajnálom, ha… Bonyodalmat okoztam –tettem le immáron üres csészémet az asztalra.

-   Dehogy okoztál –legyintett, majd újra felállt és kivitte a csészéket. Csendben követtem és elnéztem, ahogy elmosogatja őket.

-   Felmegyek, letusolok –mondtam hirtelen a meleg, párás levegőre jól hivatkozva. Robert rám mosolygott, majd bólintott, így felsétáltam a szobámba, ledobtam a ruháimat és beálltam a meleg zuhany alá. Hát igen, akinek a vendég szobájában is megtalálható a fürdő és a tusoló…

Miután végeztem, csak egy fürdőköpenyt vettem fel és lesiettem a lépcsőn. Bob a TV előtt ült és próbált érdeklődő arcot vágni. Leültem mellé és vele együtt bámultam a képernyőt. Amilyen szerencsém volt, sőt amennyire számíthattam volna rá, pont egy One Direction-os riportot adtak le.

-   Melyik volt a barátod? –nézett rám érdeklődve.

-   A barna hajú, sápadt, akinek felállított a frizuja –mutattam rá.

-   Liam?

-   Igen –bólintottam.

-   És a többiek?

-   A szőke Niall. Ő ir. Akkor a barna, göndör-böndör Harry, ő jár a barátnőmmel. A fekete hajú Zayn, ő belé szerelmes… Vagyis volt szerelmes Jenny. A hosszabb barna hajú pedig Louis, vele beszéltem először tegnap.

-   Értem –bólintott. – Egész jófejnek tűnnek. Kár, hogy Liam ekkora marha volt.

-   Marha? –pillantottam rá.

-   Elszalasztani egy ilyen csajt, mint téged –elhúzott szájjal csóválta meg a fejét.

-   Ugyan –éreztem, hogy arcom elönti a pír. – Szerintem vissza fog menni az exéhez. Legalább is elég sokan szerették őket együtt meg minden izé. 3 évig voltak együtt.

-   Nem bírod a csajt, jól sejtem?

-   Honnan…?

-   Elég sokat beszélsz a kapcsolatukról –magyarázta apró ráncokkal a szeme alatt, amit a mosolygása okozott. A nagyon aranyos mosolygása.

Zavartan a számba haraptam válasz helyett, így szerintem lejött neki, hogy tényleg nem volt a kedvencem.

-   Csak azt nem értem… - fogtam bele hirtelen. – Hogy ha az exével, a másikkal, nem velem beszélgetett, sőt még most is jóba vannak, velem miért nem? –aggódva pillantottam rá. Egy pár pillanatig engem nézett, aztán felállt és közvetlen mellém ült, hogy elérjen. Kezét éppen hogy csak a vállamra helyezte, olyan gyengéden ért hozzám.

-   Ha valaki barátként kezel valakit és továbbra is jó viszonyba marad, az vagy azt jelenti, hogy még lesz dolguk egymással (ennél a résznél szemem egy árnyalatnyit jobban elkerekedett), vagy pedig, hogy már a kapcsolatuk ellaposodott, már előtte is barátként bántak egymással, így a barátság a kapcsolat után már nem jelent semmit. Viszont –vett egy nagy levegőt. – Ha elüldöz, akkor olyan mély, és heves érzelmei vannak, hogy el akar felejteni. Erre pedig ez a leggyorsabb mód. Hallani sem akar rólad, mert mint látod –arcomon mutatóujjával újra végigsimított. – Belőled is heves érzelmeket vált ki még mindig.

-   Ez nem igaz! –pattantam fel. –Már sokkal jobban vagyok, nem érdekel már Liam! –makacsul összefontam karjaimat mondanivalóm megerősítésére.

-   Igen? –érdeklődön felhúzta a szemöldökét, majd felsőtestével előrébb dűlt. – Én a hangpostán nem így hallottam.

-   Az egy… megbotlás volt –zavartan lenéztem a lábamra inkább, mintsem a szemébe.

-   Megbotlás? –nevetett fel. – Mindenki megbotlik néha –kezét kinyújtva odahúzott magához, majd gyengéden ölébe ültetett. – Engedni kell az érzelmeinknek. Ha elfolytjuk őket, csak rosszabb lesz, rendben?

-   Nem vagyok 5 éves, ezt tudom nagyon jól –még kissé szomorkásan bár, de elmosolyodtam.

-   Tudom… Nagyon jól tudom – Mást nem mondott, csak ültem az ölében és néztük egymás arcát. Belenéztem világos, okos szemeibe és elmerengtem a tekintetében. Itt van ez a férfi, akitől pár éve még sikítási rohamot kaptam, erre most itt ülök…

Végigsimított a hajamon, elidőzve a göndörödő végeken, ujjait bele-bele tekerve a loknikba.

-   Élvezed? –kérdeztem halkan kuncogva.

-   Picit –vigyorogva felnézett a szemembe. Aztán… Olyan hirtelen történt, hogy még talán most se fogtam fel igazán.

Ujjait tarkómhoz érintve közelebb húzott magához, én pedig engedelmeskedve hajoltam hozzá. Puha, keskeny ajkait egy pillanatra az enyéimhez érintette, majd, akkor még nyitott szemével az én tekintetemet pásztázta. Mivel nem ellenkeztem, így újra és újra apró csókokat nyomott ajkamra. A szemhéjaim lehunyódtak, kezemmel az haját kerestem és túrtam bele. Aztán belevitte a játékba a nyelvét is. Friss, mentolos lehelete elkábította az agyam, csakúgy mint a csókja. Hagytam magam, belementem a játékba, én se tudom, miért. De észbe kellett kapnom. Ajkaim óvatosan összecsuktam, mire kinyitotta velem együtt a szemét.

-   Látod? –mosolyodott el ugyanazzal a laza arckifejezéssel, mint bármikor. Mintha mi se történt volna. – Ez is egy botlás volt.

-   Igen… - sóhajtottam. – Ezt nem lett volna szabad. Nagyon, nagyon nem lett volna szabad.

Újra odahajolt, és újra megcsókolt.

-   Ahogy ezt sem –nyögtem ki, mikor újra átnyertem az uralmat a szám felett, amire csak elnevette magát. - Senkinek sem szabad megtudnia. Rendben? –ujjammal keményen a mellkasát bököttem szavaim nyomatékosítására.

-   Nem is szándékoztam elmondani senkinek. Csak kiírni az internetre –szája huncut mosolyra húzódott, így tudtam, hogy nem gondolja komolyan.

-   És Susan? –aggódva pillantottam rá, mikor már felálltam öléből.

-   Ő meg pláne nem tudhat erről –válaszolta meglepően halk és komoly hanggal.

-   Rendben –bólintottam, majd egy jóéjszakát intve felsétáltam a szobámba. A francba is a gyenge önuralmamnak!

Az ágyamba lefeküdvén aztán arra gondoltam, hogy ez a csók mekkora hülyeség volt. És hogy Liamnek lehet, hogy igaza volt. Azt már pedig nem fogom hagyni, hogy csak „azért” dolgozzak neki.